Amikor fontos nekünk valaki, természetes, hogy jót szeretnénk neki. Észrevehetünk olyan lehetőségeket az életében, amelyeket ő talán még nem lát, és olykor úgy érezzük, pontosan tudjuk, milyen változás hozhatna számára több örömöt vagy nyugalmat. De honnan tudhatjuk biztosan, hogy az általunk elképzelt jobb élet számára is valóban jobb lenne?
Előfordulhat, hogy valaki rendszeresen panaszkodik a munkájára, mégsem szeretne munkahelyet váltani. Egy barátunk újra és újra ugyanarról a kapcsolati nehézségről mesél, de nem tesz olyan lépést, amely szerintünk megoldaná a helyzetet. Mi pedig egy idő után egyre több energiát fordítunk a meggyőzésére.
Mi van, ha a probléma, amit meg szeretnénk oldani, számára nem ugyanaz?
Néha valóban komoly okunk van aggódni valakiért. Máskor azonban inkább a saját értékrendünkből indulunk ki. Elképzelhető, hogy számunkra a szakmai fejlődés különösen fontos, miközben egy barátunknak a kiszámíthatóság és a nyugalom jelenti a legnagyobb értéket. Amit mi stagnálásnak látunk, azt ő talán stabilitásként éli meg.
Az is lehet, hogy valóban elégedetlen valamivel, mégsem szeretné az egész élethelyzetét megváltoztatni. És az sem biztos, hogy amikor valaki panaszkodik, egyben tanácsot is kér. Néha egyszerűen szeretné, ha meghallgatnák és megértenék.
Hogyan lesz a törődésből túlzott felelősségvállalás?
Kezdetben észrevesszük, hogy valakinek nehézségei vannak, ezért segítünk. Idővel azonban már nemcsak az számít nekünk, hogy ott voltunk mellette, hanem az is, hogy megfogadja-e a tanácsunkat. Ha nem történik változás, tehetetlennek vagy csalódottnak érezhetjük magunkat, ezért még több energiát fordítunk a helyzetre. Így kialakulhat egy önmagát erősítő kör: törődöm vele, felelősnek érzem magam, nem történik változás, tehetetlennek érzem magam, majd még jobban próbálkozom.
Eközben észrevétlenül az önképünk részévé válhat, hogy mi vagyunk azok, akik segítenek. Ha a másik nem él a segítségünkkel, azt már nemcsak az ő döntéseként élhetjük meg, hanem személyes kudarcként is.
Elfogadni valakit nem azt jelenti, hogy mindent el kell viselnünk
Attól, hogy tiszteletben tartjuk valakinek a döntéseit, még nem kell korlátlanul rendelkezésére állnunk. Szerethetjük a barátunkat úgy is, hogy közben elfáradunk az újra és újra ismétlődő beszélgetésekben. A másik embernek joga van eldönteni, hogyan szeretne élni; nekünk pedig jogunk van meghatározni, milyen szerepet szeretnénk betölteni az életében.
Mi a különbség a támogatás és a meggyőzés között?
A coaching egyik számomra legfontosabb alapelve, hogy segíteni valakinek megtalálni a saját útját nem ugyanaz, mint meggyőzni arról, hogy a miénket kövesse. A tanács lehet értékes, gondoskodó és őszinte, de nem utasítás. A másik akkor is komolyan veheti a gondolatainkat, ha végül másként dönt. Talán az elfogadás egyik legnehezebb formája éppen az, amikor képesek vagyunk együtt élni ezzel a különbséggel.
Második pillantás
Mi történik, ha megfordítjuk a szerepeket?
1. nézőpont
A te nézőpontod
Hónapok óta próbálsz segíteni egy barátodnak, ő pedig végül közli, hogy átgondolta a lehetőségeit, de nem szeretné követni a tanácsodat. Csalódottnak érzed magad: vajon tényleg figyelt arra, amit mondtál?
2. nézőpont
Fordítsuk meg a helyzetet
Képzeld el, hogy egy barátod rendszeresen javasol valamit, ami szerinte jót tenne neked. Figyelmesen meghallgatod, de végül másként döntesz. Hogyan éreznéd magad, ha továbbra is számonkérné, miért nem fogadtad meg a tanácsát?
3. nézőpont
Még egy pillantás
Mi van akkor, ha valaki éppen azzal mutatja meg, hogy komolyan vette a véleményünket, hogy alaposan megfontolja, majd tudatosan máshogy dönt? A partnerség azt is jelenti, hogy a másik szabadon nemet mondhat. Ha azonban a döntés következményei minket is érintenek, a saját szükségleteink képviselete ugyanúgy fontos.
A háttérben rejlő pszichológia
A túlzott felelősségvállalás során valaki a saját lehetőségein túl is felelősnek érezheti magát mások érzéseiért vagy döntéseiért. Ehhez kapcsolódhat, amikor a segítő szerep az önértékelés fontos részévé válik. Az önmeghatározás-elmélet hangsúlyozza az autonómia jelentőségét: fontos, hogy az emberek saját döntéseikben valódi választási lehetőséget éljenek meg. Ez nem jelenti azt, hogy tanácsot adni rossz volna, hanem azt, hogy az is számít, hogyan kínáljuk fel.
További olvasnivalók
- Deci, E. L. & Ryan, R. M.: Self-Determination Theory.
- Bowen, M.: Family Therapy in Clinical Practice.
Kapcsolódó írások
Ha szívesen elmélyülnél a témában
A coaching teret adhat arra, hogy a saját helyzetedre is új nézőpontokból tekints rá, a saját tempódban és a saját utadat keresve.