Segíteni valakinek, aki fontos számunkra, sokszor valódi örömöt jelent. Jó érzés tudni, hogy számíthatnak ránk, és jelenlétünkkel könnyebbé tettük egy másik ember napját. Előfordulhat, hogy szívesen lemondunk a szabadidőnk egy részéről, vagy akkor is támogatunk valakit, amikor nekünk sem kényelmes. Ettől még nem feltétlenül teszünk rosszat magunknak.
A nehézség inkább akkor kezdődik, amikor a segítségnyújtás már nem választásnak, hanem egyre inkább kötelezettségnek érződik.
Ugyanaz a tett két egészen különböző döntés lehet
Képzeld el, hogy egy barátod segítséget kér a hétvégére. Fárasztó heted volt, mégis igent mondasz. Lehet, hogy tudatosan döntöttél így, mert fontos neked a kapcsolat, és ezt az áldozatot szívesen vállalod. De az is előfordulhat, hogy valójában pihenni szeretnél, mégis igent mondasz, mert attól tartasz, a barátod csalódna benned vagy önzőnek gondolna.
Kívülről ugyanazt látjuk: valaki időt és energiát fordít egy másik emberre. Belül azonban egészen különböző folyamatok történhetnek. És néha mindkét motiváció jelen van egyszerre: őszintén szeretnénk segíteni, miközben félünk attól, mi történne, ha nemet mondanánk.
Amikor a segítőkészség az önképünk részévé válik
Sokan szeretünk megbízható, figyelmes emberként gondolni magunkra. Jóleshet, ha mások értékelik ezt bennünk. Önmagában ezzel nincs semmi probléma. De mi történik, ha idővel úgy érezzük, folyamatosan bizonyítanunk kell? Ha a megbízhatóság már azt jelenti, hogy mindig rendelkezésre kell állnunk, egy egyszerű visszautasítás is aránytalanul nehézzé válhat.
Hol kapcsolódik ehhez a megfelelési vágy?
A másoknak való megfelelés nem egyszerűen azt jelenti, hogy kedvesek szeretnénk lenni. Inkább akkor válhat problémássá, amikor mások jóváhagyása vagy esetleges csalódása akkora jelentőséget kap, hogy a saját szükségleteink egyre ritkábban jutnak szóhoz. Ez különösen megtévesztő lehet, mert nem kell megszűnnünk szeretni a segítségnyújtást ahhoz, hogy közben egyre kevésbé érezzük szabadnak magunkat. Valami, amit őszintén szeretünk csinálni, fokozatosan olyasmivé válhat, amit már nem érzünk szabadnak abbahagyni.
Lehet, hogy a határaink a nagylelkűségünket is védik?
Hajlamosak lehetünk úgy gondolkodni a határok kijelöléséről, mintha azok a törődés ellen dolgoznának. Pedig ha folyamatosan figyelmen kívül hagyjuk a fáradtságunkat vagy a saját terveinket, idővel neheztelés jelenhet meg ott is, ahol korábban örömmel segítettünk. Ha néha képesek vagyunk nemet mondani, lehet, hogy kevesebbszer segítünk, de az igenünk szabadabb marad.
Természetesen vannak élethelyzetek, amelyekben valódi felelősséget viselünk másokért, és nem minden áldozat kerülhető el. De érdemes észrevennünk, ha az önfeláldozás tartósan egyoldalúvá válik, vagy természetesnek tekintjük, hogy mindig a saját szükségleteink kerülnek utolsó helyre. Nem kell a saját életünk mártírjává válnunk ahhoz, hogy másokhoz nagylelkűen fordulhassunk.
Második pillantás
Mi van, ha senki sem várta el, hogy igent mondj?
1. nézőpont
A döntés
Egy barátod segítséget kér. Kimerült vagy, mégis igent mondasz, mert nem szeretnél csalódást okozni. Később kellemetlenül érzed magad, amiért lemondtál a pihenésről.
2. nézőpont
A váratlan válasz
Amikor elmondod, mennyire fáradt voltál, a barátod meglepődik: „Ó, bárcsak szóltál volna! Akkor megkérhettem volna valaki mást.” Lehet, hogy megkönnyebbülsz. De az is lehet, hogy arra gondolsz: „Valaki mást? Akkor ennyire könnyen helyettesíthető vagyok?”
3. nézőpont
Még egy pillantás
Mi van akkor, ha a barátod meglepetése egyszerűen csak meglepetés? Ha tudta volna, hogy nehézséget okoz a segítség, más megoldást keresett volna. Attól, hogy egy adott feladatban más is segíthetett volna, még nem válsz kevésbé fontossá. Talán a mondata egyszerűen azt jelenti: nyugodtan mondhattál volna nemet, és ő ezt elfogadta volna.
A háttérben rejlő pszichológia
A proszociális viselkedés mögött sokféle motiváció állhat: empátia, szeretet, személyes értékek, társas elvárások vagy az önképünk. Ezek nem feltétlenül zárják ki egymást. A pszichológiai kutatások különbséget tesznek a másik iránti empatikus törődés és a saját érzelmi feszültségünk enyhítésére irányuló késztetés között. Mindkettő szerepet játszhat ugyanabban a döntésben. A megfelelési vágy és a határtartás nehézségei sokféle tapasztalathoz kapcsolódhatnak.
További olvasnivalók
- Batson, C. D.: Altruism in Humans.
- Deci, E. L. & Ryan, R. M.: Az autonómiával és belső motivációval kapcsolatos kutatások.
Kapcsolódó írások
Ha szívesen elmélyülnél a témában
A coaching teret adhat arra, hogy a saját helyzetedre is új nézőpontokból tekints rá, a saját tempódban és a saját utadat keresve.